292575_340931622626819_116276405092343_874988_1555483488_n.jpg

Egy-egy állásinterjú során kb. fél-egy óra áll rendelkezésünkre, hogy „eladjuk” magunkat és meggyőzzük a másik felet arról, hogy több tucat pályázó közül mi vagyunk a legalkalmasabbak a munkakörre. Nyilván a szakmai tapasztalatunkon, a megszerzett okmányainkon változtatni nem tudunk, de a személyes benyomások és a szimpátia legalább annyit nyomnak a latban, mint az előbbiek. A feladat tehát: szimpatikusnak és alkalmasnak tűnni. Nem könnyű! Sokan olyan alapvető hibákon csúsznak el, hogy tán még maguk sem veszik észre, holott nagyon könnyen kiküszöbölhetőek. Ezek a hibák mind abból adódnak, hogy szeretnénk megfelelni, a legjobbat nyújtani vagy stresszhelyzetben egyszerűen védeni magunkat a hatásoktól. Amikor szembesülünk velük már mi sem csodálkozunk, ugye?

Nézzük a leggyakoribbakat!

 

Gyakran kapok olyan visszajelzést a HR-től, hogy a jelölt anyaga szuper, mégis süt róla a motiválatlanság. Egyszerűen nem tudja a jelölt hol a helye a szakmában, mit keres azon az interjún... Meglepő a mai világban, de már az is fél siker, ha a jelentkezőn érzi az ember, hogy ő tényleg szeretné azt az állást!

A felkészületlenség is rendkívül sokat emlegetett tényező a HR szakmában. Az előző munkahelyemen azt emelte ki a kolléganőm, hogy egyszerűen azért választott engem a többi kezdő közül, mert sokkal többet tudtam a fejvadászatról. Persze csak elméletben, de már ezt is értékelték! Tényleg érdemes fáradságot vennünk és legalább kicsit utána járunk a cégnek, a konkurenciának vagy a szegmensnek, mert több plusz pontot is szerezhetünk vele.

Gyakori hiba pályakezdőknél, hogy nem az álláslehetőség mentén hangsúlyozzák a személyiségüket. Például egy adminisztratív munkakör esetén nem biztos, hogy a kreativitásunk a legkiemelendőbb szempont. Vegyük mindig figyelembe a kritériumokat!

Szociális és maximalista jelöltek (nyugi én is közéjük tartoztam) tipikus hibája, hogy minden információt, eredményt és tapasztalatot szeretnének egyszerre átadni, gondolván, hogy ki tudja minek lesz majd jelentősége. Ők hamar szembe találhatják magukat olyan tapasztalt interjúztatókkal, akik nem óvatoskodnak, minden mondat után tovább lendítik őket. Így a végén könnyen lehet olyan érzése az embernek, hogy mindent szeretett volna, de végül semmit sem tudott átadni. Korlátozzuk mondanivalónkat egyszerűen a lényegre, a legnagyobb erényekre!

A túlzottan személyeskedő, öntelt jelöltek szintén nem a HR-esek kedvencei. Még ha nem is látszik, könnyen „megijeszthetik” a másik oldalon ülőt. Ciki, de igaz: ki szeretne magánál jóval rátermettebbet, hangosabbat maga alatt, mellett látni? Az ilyen személyek pont a személyes eredményeikről, tapasztalataikról igyekszenek elterelni a figyelmet, ami mindig gyanús. Természetesen a túl visszafogott jelöltek sincsenek előnyben, gyakoroljuk akár otthon tükör előtt vagy ismerősökkel a helyzetet!

A legfontosabb, hogy a jó oldalunk hangsúlyozásával adjuk mindig önmagunkat. Így lehetünk csak igazán magabiztosak és hatásosak!

A bejegyzés trackback címe:

https://fejvadaszom.blog.hu/api/trackback/id/tr674731444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pinasrác (törölt) 2012.08.31. 09:36:42

Kedves Fejvadász barátunk.!
Elveszünk e részletekben.Nem színész pozíciókat keresnek hanem megfelelő szaktudással rendelkező embereket.
A net teli van tanácsokkal,hogy kell viselkedni egy interjún.Ami legyünk őszintén egy show műsor és amire statisztika miatt 2-300 km-ről rángatnak be bizakodó és pénztelen munkanélkülieket.
Ez szánalmas és ártalmas folyamat.Annál is inkább mert a hirdetett pozíciót 5-6 fejvadászcég hirdeti ugyan azzal a szöveggel.Ezzel ellentétben a cég kötelmi okok miatt ugyanis pályázott támogatás esetén kötelező a pozíció hirdetése.De rendszerint 1 fejvadászt bíznak meg 40-70,000 ft-os megbízási díjakkal.Az állást persze már régen betöltötték.De kell a show a tulajdonos és a statisztika végett.
Már elnézést de egy frissen végzett közgazdasági szakközép iskolát végzett hölgy akinek lövése sincs a sajtolási löketről vagy a Hf/Hm csiga kompresszó arányról,hogy a faszomban tudná eldönteni ,hogy milyen kvalitásai vannak.Amikor pedig polimer-technológus mérnök mannagerként a Likvid Cristal polimert említem kipattannak a szemei és hebeg habog.
Jelenlegi igazgatóként nem a viselkedés hanem a szakmaiság lrdekel.Marcaliban ahol jelenleg igazgatói pozíciót töltök be magam választom ki a jelöltet.Egy elvi szakmai beszélgetés után az üzembe megyünk és elprogramozom a gépet és állítsa helyre.Olvasatomban ez a korrekt eljárás.
Önönknep pedig további sikeres bohóckodást kívánok!A munkakeresőknek pedig azt javaslom közvetlen e lailekben ostromoljanak cégeket.Előbb utóbb sikerülni fog.
Kovács Ottó polimer-technológus mérnök manager.

FejvadÁsz 2012.11.10. 11:16:41

Kedves Ottó!

Értem az álláspontod. Én is voltam álláskereső, és találkoztam hasonló dühítő dolgokkal. A többi cikkben én is kiemeltem, hogy bizonyos helyzetekben jobb magához a céghez bejelentkezni. Sőt képzeld sokszor mi is előnyben részesítjük, ha a szakmai vezetőkkel tartjuk a kapcsolatot, mert ők tényleg a legjobban értenek a pozícióhoz, szerintem is.

Viszont adódhatnak mondjuk olyan helyzetek, amikor a cég nem áll szóba veled, de egy fejvadász mégis fel tudja rád hívni a figyelmet. Abszolút korrekt elvárás, ahogy kiválasztod az embereket. De vajon össze is tudod gyűjteni őket? Megtalálod őket? Nem véletlenül fizetnek ki a cégek nem 40-70, hanem 100E ft-okat egy-egy emberért.

Én csak arról írtam, hogy legalább amit el tudunk mondani, azt mondjuk el úgy hogy átmenjen.

Sok sikert kívánok Marcaliban, gyermekkorom kedvenc városában :)